2. A legnagyobb showman - kritika

Sokat gondolkodtam, hogy egy viszonylag erős kezdésű film után mi legyen a következő. Végül erre - a nem titkoltan egy személyes kedvencemre - esett a választásom. Jó olvasást :D

Főszerepekben a közönségkedvenc Hugh Jackman, a sármos Zac Efron, és a tündöklő páros, Zendaya valamint Rebecca Ferguson. 

Rövid leírás:.
P. T. Barnum mindig arról álmodott, hogy olyan életet teremt a családjának, amelyet megérdemel, ám mint sok tervet, ezt is keresztülhúzta a kegyetlen valóság: a pénz hiánya. Ő azonban nem adja fel, és fejébe veszi, valóra váltja álmát, amit azzal kezd, hogy megalapítja a Barnum cirkuszt. Noha sokan ellenzik, végül a szekér beindul, a csapat összeáll, és az álom úgy látszik, valósággá növi ki magát. De természetesen semmi nem olyan könnyű, mint azt hiszi az ember. 

Elemzés:
Jómagam kicsit talán előítéletes voltam ezzel a filmmel, és talán ez az okom arra, hogy több, mint 4 évig nem kerítettem rá sort. Bevallom, utólag már nagyon bánom, mert most oda lyukadtam ki, hogy elfogult lettem. Éppen ezért megpróbálom korrekten írni, élvezhető módon, de előre is elnézést, ha néhol elragadtatom majd magam. Ilyen vagyok :D

Hugh Jackman ezzel a művel lopta be magát örökre a szívembe, s nem csak azért, mert alakítására a nézőnek egy rossz szava sem lehet, hanem mert elérte, ne csak arra tudjak fókuszálni, ami előttem van. Mondhatnám, hogy ez a film egy tökéletes családi film, mert valóban az, de mégis valahol hazudnék. Ez ugyanis sokkal több, mint egy film.

Eléri, hogy együtt érezz a szereplőkkel, meglásd a lehetőséget a lehetetlenben is, és ami a film talán legfontosabb szempontja: álmodozásra bír. Nem csak a történet késztet arra, hogy az álmoknak igenis van értelmük, hanem minden egyes kis mozdulat annyira passzol abba, amit látunk, hogy egész egyszerűen képtelenek vagyunk nem beleélni magunkat, és kicsit a helyébe képzelni a saját vágyainkat is. A rendezőnek azonban mindez nem volt elég, és én hálás vagyok neki, amiért úgy gondolta, mehet bele még egy kis plusz. Ez a plusz adta meg ugyanis az egész teljességét, és többek között ettől is olyan zseniális.

Mi ez a plusz? A zene. Jellemezhetném akár úgy is, mint musical, elvégre énekelve adnak tudtunkra szinte minden fontos momentumot, ezzel még jobban kiemelve azt. Mintha felszólítana, ide figyelj, nem csak szólok hozzád, itt is vagyok. Neked üzenek. A dalok ugyanis olyan gondosan lettek összeválogatva, hogy keresve sem találhatnánk nála jobbakat. Nem semleges, sablonos szövegű tömegek, hanem kategorikus jelzések a néző felé. Ami az egészet olyan érzelmesre emeli, azok a hangok. Minden dalt a színészek énekeltek fel, ezzel is megmutatva, nem csak szerepükre készültek fel tökéletesen, de löketet is adnak azoknak. Arról már nem is szólva, hogy akik nem voltak tisztában egyes színész tehetségével, ezáltal tátva marad a szájuk. Jackman valóban, a film címéhez híven, a legnagyobb showman, aki erre a szerepre teremni tudott. Rebecca Ferguson olyan magas szintre emeli a viszonzatlan szerelemben szenvedő énekesnőt, és kisugárzását, hogy akaratlanul is belefájdul a szív (Never Enough dalával és csodálatos hangjával). Zendaya és Efron párosa közt pedig nem csak hogy megvan a kémia, de folyamatosan fenn is tartják, kezdve a tiltottnak hitt romantika vonalán át az egymásra találás kapujáig, és nehéz elhinni, valóban egy filmet nézünk. (Rewrite the stars - a szerelem és minden, ami mögötte rejlik, jó és rossz, benne van abban az egy jelenetben, mikor közösen adják elő). A közös dalok pedig adják azt a bizonyos libabőrös hangulatot, hiszen a nézése közben szinte azonnal beugrik az összetartás, a barátság és a család fogalma. Bemutatják, hogy a másság, ami az alkotás egyik fő alapja - hiszen Barnum rájuk építi a cirkuszt, esélyt és reményt adva nekik - nem rejtegetni való dolog, hanem valami olyan, ami te magad vagy. This is me, mondja a film egyik fő dala, vagyis ez vagyok én. Én, aki felvállalja milyen, én, aki nem bujkál többet a sötétben és nem hunyászkodik meg néhány rosszalló pillatás hatására, hiszen ugyanolyan egyenrangú, mint bárki más.

Szívem szerint az összes dalt kiemelném, mert mindegyik egy külön üzenet. Üzenet arról, hogy követni kell az álmainkat (A million dreams), vagy épp egy másik oldal felkínálásáról, ahol nem nézik semmibe az embert, hanem igazi esélyt adnak (The Other Side - fontos kiemelnem, Zac és Hugh kettőse annyira jól hozzák a jelenetet, és a mögöttes jelentést, hogy tapsot érdemel). A Come Alive azt mutatja, élünk, jól érezzük magunkat, ez itt a miénk, és nem vehetik el. Ennyi pörgős és pozitív hangulat azonban nem kelt unalmas hatást, hiszen van benne bőven olyan is, ami azt sugallja, milyen a másik oldal, milyen nehéz egy támogató feleség szemszöge egy ilyen helyzetben (Tightrope - Michelle Williams játékával, természetesen zseniálisan és érzelmesen). Továbbá megemlítem a személyes kedvencet, a From Now On című dalt, ami felteszi az i - re a pontot és főszereplőnk eszébe juttatja, ami számára a legfontosabb.

A film összes képkockája eszünkbe juttat valami számunkra fontosat, amihez ragaszkodunk, amit szeretnénk, vagy amiről rég álmodozunk. És végül ez az, ami igazán jó alkotássá teszi Michael Gracey művét. Mert bár minden fontos témát, szerelmet és összetartást, bánatot és örömöt, sikert és veszteséget tár elénk, mégis végig egy fő vonalon ágazik szerte. Az álmokon. Hiszen főhősünknek volt egy álma, amiért küzdött, tűrt és néha beletört, mégis megadta nekünk a hitet. Mert ő is hitt, és ezáltal belénk is ezt táplálta, nincs lehetetlen. Igen, lesz mélypont, amikor kicsúszik a lábunk alól a talaj, és lesz, hogy a hirtelen jött siker elborítja majd ítélőképességünket, mégis, ha megfelelő emberek vannak mellettünk, akikkel osztozhatunk, és van hitünk, akkor az álom valóra válik. Csak rajtunk múlik.

Tudnék még írni bőven, mert úgy érzem, erre az élményre minden szó is kevés lenne, mégis mér csak egy dologra térnék ki, ami pedig a film fő dala, a betétdal, amivel kezdődik és amivel zárul, a The Greatest Show. Ezzel nyitja meg kapuit előttünk a cirkusz, melynek minden pillanatát végig kísérhetjük, és ezzel is zárja be előttünk azt, lezárva nem csak a mi, de főszereplőnk korszakát is. Az a bizonyos porondmesteri cilinder más fején ékeskedik tovább, akárcsak a vele járó pozíció is, mert Barnum rájön, az álom elérése valóság lett. Neki ennél több nem is kellett.

Utószónak pedig még annyit, hogy a színészi gárda minden szempontból tökéletes, a történet napokig hatása alatt tart majd, a dalokat pedig bármikor fogod hallani, garantáltan éneklésre fognak késztetni. Azt ígértem, nem leszek elfogult, de a végén muszáj: ez a film 10/10.

Berakom ide linken a dalokat, akit esetleg érdekel, meg tudja nézni (ám úgy érdemes, ha a filmmel együtt tesszük azt):
 https://youtu.be/NyVYXRD1Ans - The Greatest Show
https://youtu.be/pSQk-4fddDI  - A million dreams
https://youtu.be/BURBlSYPmBU - Come alive
https://youtu.be/Wk008ADh4iY  - The other side
https://youtu.be/fKEMBn_JdCE  - Never enough
https://youtu.be/wEJd2RyGm8Q  - This is me
https://youtu.be/iW2FUY3N-n0  - From now on
https://youtu.be/gdjR2lvIfJ4  - Rewrite the stars

Neked hogy tetszett a Legnagyobb showman? Nyugodtan írd le róla a véleményed, szívesen várom :D