7. Fekete Telefon - kritika

Üdv újra, ezúttal egy igazi hátborzongató újdonsággal, a végre mozikba kerülő Fekete Telefonnal. Jó olvasást :D

Főszerepekben az első filmes Mason Thames, és a négyszeres Oscar jelölt Ethan Hawke

Rövid leírás:
Egy fekete lufis bűvész járja az államot és gyerekeket rabol el. Finney - ék felé csak portyázónak hívják, és szinte minden kölyök fél tőle, de sokan nem hisznek benne. Finney Shaw is akkor kezd el igazán rettegni, amikor őt is elkapja és egy sötét pincébe zárja. Kiszabadulását egy fekete telefon és a már elrabolt gyerekek segítsége jelenti, akik nem hagyják, hogy olyan sorsra jusson, mint ők. Így tehát mindent megtesznek, amit csak lehet, a telefonon keresztül. 

Elemzés:
Feszült figyelem. Tapintható csend. Kiszámíthatatlan jelenetek. Beszorult levegő. Izgulás és néhány jumpscare. Ha röviden kéne jellemeznem, ezek a szavak megfelelőek lennének. De ezt a filmet nem elég csak ennyivel lerendezni.

Az tény, hogy aki Scott Derrickson rendezőtől ismét egy Sinister féle borzongást vár, annak ez a film nem felel meg. Igaz, van benne néhány olyan jelenet, amikor megugrasz a széken, de a többségi része - és pont ez tetszett benne annyira - békén hagyta és elengedte az ijesszük meg a nézőket elvet, és logikusan bemutatott érzelmi skálát tár elénk helyette. Elgondolkodtat azon a kérdésen, hogy mi lenne, ha... Ha én kerülnék ilyen helyzetbe. Vajon mit tennék? Ugyanezeket cselekedném? Van értelme annak amit teszek, vagy elborít a félelem és képtelen vagyok minden gondolkodásra?

Persze a filmben vannak dolgok, amelyek a valóságban aligha történnek meg, de mégis elhitetik veled, hogy abban a látszólag kilátástalan helyzetben, egy sötét, komor pincében egyedül, igenis lehetségesek azok a történések. És természetesen mindezt egy olyan gonosszal, aki a film eleje óta jelen van valamilyen módon, rettegést és nyomasztó érzelmeket áraszt, de mégis minden erejével próbálja megkedveltetni magát, olyan magas szinten, hogy valóban elhiszed, talán nem is olyan rossz, talán meggondolja magát és talán, de mindig csak talán, nem lesz utána néhány rémálmod.

Nemcsak azért, mert belegondolván eszedbe jut, hogy ez egy teljesen mindennapos jelenség, emberek eltűnnek és talán sosem kerülnek elő újra, hanem mert rátesz az egészre egy olyan zseniális Ethan Hawke, aki az eredeti, már eleve mesterien megírt Joe Hill karaktert a tőle megszokott profi szinten hozza. Mindezt úgy, hogy a filmben a teljes arcát egyetlen egy pillanatig - és már sokat is mondtam - látjuk, mert végig takarja magát, rejtve marad a sötétben, álarc mögé rejti igazi valóját. Mégis amikor belenéz a kamerába, te akaratlanul is összerezzensz, ő pedig, mint karakter és mint színész, teljesen átveszi az irányítást.

És természetesen ott van az a Mason Thames is, aki az első filmjében, feltörekvő tinédzser színészként tökéletes dinamikában van Hawke bűvészével, csak a másik megvilágításban, az ellenkező oldalon. Azon, amelyik nézése közben aggódsz és izgulsz, sőt, már szurkolsz neki, de közben nagyon sajnálod. Ugyanakkor tudod, mindent megtesz a kiszabadulás érdekében, és ezért büszke is vagy rá.

Lehetne fokozni ezt a leírást még azzal, hogy a zenék nagyon illenek minden képkockához, vagy azzal, hogy egy 23 oldalas novellából az írók milyen érdekes és kiteljesült módon tettek hozzá pár dolgot a storyhoz, így kapva egy igen kellemes, ám baromi mélyre és lélekre ható thrillert, de felesleges tovább ragozni.

A Fekete Telefon mind a 110 percében csörög, és csak rajtad múlik, felveszed - e. Ha igen, onnantól biztosan csak akkor állsz fel róla, mikor minden egyes pillanata lemegy a szemed előtt, transzba ejt, majd nemes egyszerűséggel, egy kemény de helytálló befejezéssel rád nem csapja a kagylót, s onnantól nem csörög többé. A döntés a tiéd!

Neked hogy tetszett a film?